A viscerális technikák az oszteopátia egyik ágát képezik.

Ahhoz, hogy a szervezetünk egészséges legyen, az összes szervrendszernek megfelelően, egyensúlyban kell működnie.

A belső szervek szoros kapcsolatban állnak a mozgatórendszerrel.

A belső szerveinket is fascia (kötőszövet) veszi körbe, ahogy az izmainkat, ízületeinket, idegeinket stb. is, így szorosan összekapcsolja a szervrendszereket egymással. Ha valamely struktúrában feszültség, letapadás, összetapadás alakul ki, az kisebb-nagyobb mértékben kihat a többi szervrendszerre is, rontja azok funkcióját is. Idővel ezekből betegségek is kialakulhatnak.

Minden belső szervünknek szüksége van bizonyos fokú és irányú elmozdulásra a testünkben ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni. Ezért az agyunk mindent megtesz annak érdekében, hogy a belső szervek mozgását fenntartsa, akár a mozgató rendszer rovására is. Ha a belső szerv mozgása nem megfelelő, akkor az agyunk a szervet beidegző gerinc szegmentum mozgásából vesz el inkább, hogy az adott szerv mozgását fenn tudja tartani és az ne okozzon funkcióromlást. Ezt tetten érhetjük például akkor, amikor szívesen ropogtatjuk a nyaki, a háti vagy az ágyéki gerincszakaszt, mert az mindig újra-és újra „visszaáll”.

Ha viscerális technikával az adott szerv kötőszövetes környezetét kezeljük, felszabadulnak az összetapadások és a hozzá kapcsolódó mozgásrendszeri probléma is feloldódhat, így elmúlhat a mozgásterápiára nem kielégítően reagáló derékfájás, a vállfájdalom stb.